Sötét képet fest a Magyar Természetvédelmi és Madártani Egyesület (MME), által összesített középfeszültségű szabadvezetékhálózat-felmérés, mely szerint az áramütések mind a mai napig az elsődleges okai a hazai madárelhullásoknak. A szakértők becslései szerint, évi 170 000 madár pusztulhat el a középfeszültségű hálózat oszlopain elszenvedett áramütéstől vagy a vezetékekkel ütközve. Azonban vannak olyan megoldások is, amelyek csökkenthetik e balesetek számát. A LIFE SakerRoads projekt arra törekszik, hogy megállítsa és megfordítsa a kerecsensólyom populáció csökkenő tendenciáját, az Észak-alföldi régióban., ahol az áramütés az egyik legjelentősebb mortalitási tényező.   

Az MME által készített felmérés nyomán a szakértők 170 000-re becsülték a nem megfelelően védett középfeszültségű villamosvezetékek oszlopain (KFO) halálos áramütést szenvedő madarak számát és az adatok sajnos romló tendenciára engednek következtetni.  

Míg az országosan gyűjtött adatok 2019 és 2024 között teljesen azonos értéket mutatnak a LIFE SakerRoads projekt területéről, a projektet megelőző időszakra vonatkozóan mért számokkal (1,32-1,33 elhulott madár oszloponként), addig legfrissebb adatok még sötétebb képet festenek a projekt területén regisztrált madárelhullásokról. (1,43 áldozat oszloponként).  A szakértők arra mutatnak rá, hogy minél alaposabbak a felmérések, annál nagyobb mértékű madárelhullásra derül fény a vizsgált területeken.  

A kutatások szerint a különböző, középfeszültségű hálózatoknak legnagyobb számban egerészölyvek, fehér gólyák és vörösvércsék esnek áldozatul. Míg a kisfeszültségű, jellemzően belterületen elhelyezkedő hálózat főként a fehér gólyák fészkelőhelye, addig a középfeszültségű rendszer belterületi oszlopain rendszeresen elpusztulnak, és ennek az elosztóhálózatnak a külterületeken lévő oszlopain szenvednek jellemzően aáramütést védett és fokozottan védett ragadozó madaraink is.A LIFE SakerRoads projekt keretei között, 2023-2024-ben közel 2500 oszlop ellenőrzése történt meg, melynek egy részét, 680 oszlopot az MME méreg- és tetemkereső kutyás  egysége mérte fel, a többit az MME önkéntesei és a projekt partnerek kollégái (MME, Bükki Nemzeti Park Igazgatóság, Hortobágyi Nemzeti Park Igazgatóság) együttesen.

Az eddigi eredmények alapján a LIFE SakerRoads projekt célterületén lévő négy Natura 2000 területen (Jászság SPA, Hevesi-sík SPA, Borsodi Sík SPA, Hortobágy SPA) összesen 164 elpusztult áldozatot dokumentáltak, köztük 6 fokozottan védett faj 8 egyedét (1 parlagi sast, 1 rétisast, 1 fekete gólyát, 2 szalakótát, 2 gyöngybaglyot és 1 sárszalonkát). Védett fajok közül 10 faj 50 egyede került elő. 

Mivel biológiájuknál fogva a madarak nagy távolságokat tesznek meg, rendkívül fontos, hogy a vizsgált terület vonzáskörzetében, az úgynevezett „pufferzónában” is végezzenek felméréseket a szakemberek. A Natura 2000 területek 10 kilométeres pufferzónájában további 188 áldozatot, közöttük 5 fokozottan védett faj 15 egyedét (1 parlagi sast, 2 fekete gólyát, 9 fehér gólyát, 2 gyöngybaglyot és 1 kuvikot) találtak a tetemkereső csapatok. A védett fajok közül ebben a zónában 11 faj 78 egyede került elő, köztük egy emlősfaj, a nyuszt a három példánya. A Natura 2000 területek határain belülről a legtöbb áldozat a Hevesi-sík Natura 2000 területén került elő, és itt dokumentálták a legtöbb védett és fokozottan védett áldozatot is.  

A LIFE projekt területén a Borsodi-mezőség (HUBN20034) kiemelt jelentőségű természet-megőrzési terület sajátosnak bizonyult abból a szempontból, hogy itt a korábbi, veszélyesnek bizonyult szabadvezeték-hálózatot, a LIFE SakerRoads projekt kezdetére nagyságrendileg egyharmad részben új fejszerkezettel cserélték, vagy utólagos eszközökkel burkolták, míg kétharmad részben földkábellel váltották ki. Ebben a régióban, a madárvédelmi munkálatoknak köszönhetően nem találtak elhullott madarakat a szakértők.  

A KFO felmérések rámutatnak, hogy rendkívül fontos a hathatós és tartós madárvédelmi intézkedések foganatosítása a vezetékhálózaton. A Bükki Nemzeti Park Igazgatóság területén, főként a Borsodi síkon végzett kutatások azt bizonyítják, hogy a megfelelően kialakított oszlopfejek felhelyezésével, illetve a madárvédelmi berendezések folyamatos karbantartásával jelentősen csökkenthetők az áramütés okozta tömeges madárelhullások. Ezzel ellentétben, azokon a területeken, ahol ideiglenes madárvédelmi berendezések kerültek felszerelésre és azok karbantartása nem volt folyamatos, idővel ismét nagymértékben emelkedtek az áramütések.  

“Hosszú távon mindenkinek jobban megéri tartós megoldást keresni a problémára. A műanyag szigetelő burkolatok például idővel amortizálódnak, így csak ideiglenes védelmet biztosítanak. Ezzel szemben például a Hevesi-síkon és Borsodi-mezőségben tesztelt újfajta fejszerkezetek üzemviteli szempontból és madárvédelmi szempontból is kifogástalan eredményt hoztak.” – emelte ki Solt Szabolcs, az MME Áramütés-megelőzési programjának koordinátora.

A szakértő arra is kitért, hogy a madárvédelmi szempontból megfelelően kezelt középfeszültségű és a méreteik miatt ilyen kezelést nem igénylő nagyfeszültségű hálózat tartóoszlopai biztonságos fészkelőhelyül szolgálnak olyan fokozottan védett madaraink számára, mint például a kerecsensólyom.     

Jelenlegi ismereteink alapján az áramütés továbbra is az egyik vezető mortalitási ok a kerecsensólyom esetében. A legfrissebb KFO felmérés eredményei egyértelműen jelzik, hogy a középfeszültségű hálózatok jelentős veszélyt jelentenek a madárvilágra, de a megfelelő védelmi intézkedések bevezetésével ez a kockázat érdemben csökkenthető. A hosszú távú, tartós megoldások, mint például az új típusú, bevált oszlopfejszerkezetek alkalmazása és az utólagos madárvédelmi szerelvényekkel átalakított oszlopok rendszeres karbantartása, kulcsfontosságúak a madarak védelmének szempontjából.  

Az MME évtizedek óta kutatja az elektromos elosztó-hálózat okozta madárelhullásokat, rendszeres képzéseket tart és technikai ajánlásokat tesz az áramszolgáltatóknak, hogy csökkentsék a balesetek számát. A LIFE SakerRoads projekt egyik kiemelet célja az ember okozta elhullások csökkentése, különös tekintettel az áramütéses esetekre, illetve a tudatosság növelése kulcsszereplők és a projektpartenerek körében, mint például a Magyar Villamosenergia-ipari Átviteli Rendszerirányító ZRt. (MAVIR). 

Az áramütések megelőzése azonban gigászi feladat elé állítja az hálózatkezelőket és az áramszolgáltatókat, mivel Magyarországon több mint 55 000 kilométer középfeszültségű szabadvezeték húzódik, ami közel 700 000 oszlopot jelent. Az ország légvezeték-hálózatának földkábelbe fektetése műszakilag nem lehetséges, legfeljebb egyes szakaszokon, azaz a madarak légvezetékek mentén történő pusztulásának teljes és végleges megoldása egyszerre kell, hogy tartalmazzon földkábellel kiváltást és felszíni oszlopok átépítését, ami több száz, talán ezermilliárd forintba kerülne.  

A természetvédelmi szervezetek és az energiaipari szereplők további, folyamatos együttműködésére van szükség ahhoz, hogy a mielőbb, és évente ütemesen csökkenjen az áramütés következtében elpusztuló madarak száma, és fenntarthatóbbá váljon az elektromos hálózatok működése a hazai élővilág szempontjából.