A hazai természetvédelem kiemelten fontos feladata a faj védelme, ugyanis ez a termetes sólyomfaj a Kárpát-medencében éri el elterjedési területének nyugati határát. Az Európai Unión belül nálunk él a legnagyobb számban. Szinte mindenhol csökken az állománya, de a hazai populáció a fajmegőrzési intézkedéseknek köszönhetően stabilitást mutat. Magasfeszültségű vezetékek oszlopira kihelyezett mesterséges költőládákkal elősegíthető megtelepedése. Részben ennek köszönhető, hogy a hegylábi területekről áttevődött az állomány súlypontja az eredeti élőhelyeket jelentő nyílt, sík vidéki agrárterületekre. Emellett természetes facsoportokban, fasorokban lévő fészkeinek védelme is kiemelten fontos, itt fokozottan ügyelni kell arra, hogy költés közben feleslegesen ne zavarják a mezőgazdasági területeken dolgozók. Az állomány egy része elvonul, a telet Kis-Ázsiában és Észak-Afrikában tölti. Magyarországon február és november közt figyelhető meg, de az öreg párok egész évben itthon maradhatnak. A magyarok eredetmondáiban szereplő turul feltételezhetően a kerecsensólyom volt, vagy róla mintázták. Az 50 forintos érmén is ez a madár látható.
A kerecsensólyom, bár legnagyobb sólyomfajunk, a hazánkban előforduló nappali ragadozó madarak között közepes nagyságúnak számít. Közel egerészölyv (Buteo buteo) méretű, de karcsúbb testalkatú, szárnyvége hegyes. Farka ülő helyzetben határozottan a szárnycsúcson túl ér. A tojók jelentősen nagyobb termetűek, mint a hímek. Reptében sziluettje jellegzetes, keringéskor hegyes végű szárnyait vízszintesen vagy annál egy kicsit feljebb tartja, a sikló madár kézevezőit kissé összehúzza, ilyenkor a szárny még hegyesebbnek tűnik. Nyaka rövid, feje kerek.
Az eurázsiai erdős sztyepp zóna jellegzetes sólyomfaja, a Kárpát-medencétől Kínáig terjedt el. Magyarországon régebben főleg sziklapárkányokon költött, mára nagyrészt nyílt agrárterületeken költ. Fészket nem épít varjúfélék, más ragadozómadarak fészkét foglalja el, de mesterséges költőládákban is egyre nagyobb számban fészkel. Ezekben a speciálisan a madarak igényei szerint kialakított költőalkalmatosságokban nagyobb sikerrel költenek, mint a természetes fészkekben. A fészekalj 2-5 tojásból áll, a fiókák 32-33 nap alatt kelnek ki. A fiókákat kezdetben a tojó őrzi, a hím vadászik és eteti a családot. Mikor a fiókák ellátásáról a hím már egyedül nem tud gondoskodni, a tojó is magára hagyja a fészket. A fiókák 42-45 napos korban repülnek ki. Fő tápláléka az ürge, elterjedése is nagyjából egybe esik a gyepes területeken élő rágcsálóéval. Jelentős mennyiségben zsákmányol galambokat és gerléket is. Emellett más kisemlősöket és madarakat is elfog.
Hazai védettségi státusz: fokozottan védett, pénzben kifejezett értéke 1 000 000 FtHazai védetté nyilvánítás éve: 1954, egyúttal azóta fokozottan védett isEgyezmények: Washingtoni Egyezmény (CITES) – II. függelék, Bonni Egyezmény (CMS) – 1-es függelék; Berni Egyezmény – II. mellékletIrányelvek: az Európai Unió Madárvédelmi Irányelve – 1. melléklet, Natura 2000-faj (kód: A511)IUCN vörös lista: EN (Endangered) - Veszélyeztetett Európai vörös lista: EN (Endangered) - Veszélyeztetett Magyarországi vörös lista: Veszélyeztetett (NAGY et al. 2019)
Korábban a legnagyobb veszélyt a fészkek solymászati célú kifosztása jelentette. Ezt a veszélyeztetett fészkek őrzésével, nagyrészt önkéntesek segítségével sikerült visszaszorítani. Jelenleg az áramütés veszélyezteti leginkább, ezért a vezetékek szigetelése a természetvédelem egyik legfontosabb feladata.
